Út a pokolba - Lélekfoszlányok Ötödik lépés

 Nyugtalan álmukat Sabrina sikolya törte darabokra.

Lexi úgy pattant fel, mintha ezernyi kés szúrt volna hirtelen a testébe és a pengék egyenesen a szívébe hatoltak volna. Sabrina sikolya tele volt rettegéssel. Nem foglalkozott azzal, hogy csak fehérnemű van rajta, kirohant az ajtón és a lány szobájába rontott. Az ott tomboló szélvihar először megpróbálta kilökni, de nem sikerült neki. Tárgyak kavarogtak a levegőben, mintha a szobában kelt volna életre egy tornádó. Sabrina ruhái, az ágynemű, a függönyök, az ablakban pihenő virágok, de még az ágy melletti kis szekrény is szédítő táncot járt a szobában. A sarokban álló nagy ruhásszekrény is remegett, mintha ő is csatlakozni akarna, de túl nehéz volt. És a káosz közepén ott térdelt az ágyon Sabrina és sikoltott. A teste követte a szelet, bár ő sokkal lassabban fordult körbe. Lexi nem törődve a körülötte táncoló tárgyakkal, a forrósággal és a varázserő pattanásig feszült szikráival, amiknek talán nem is kellett volna sok, hogy tényleg lángra lobbantsanak valamit, a barátnőjéhez rohant és átölelte.

– Sabrina! Ébredj fel! – A lány megrázkódott az érintésére és a hangjára. A sikoly zokogásba fordult, a tárgyak egyszerre zuhantak le a földre és az erő semmivé foszlott. – Jól van. Nincs semmi baj. Nincsen semmi baj, drágám. – Ezeket ismételgette, miközben magához szorította a barátnőjét. A lány jéghideg keze úgy kapaszkodott bele, mintha ő lenne az utolsó esélye, hogy életben maradjon.

– A húsomba mar a tűz – zokogta Sabrina.

– Nincsen semmilyen tűz.

– Sikolyok szállnak az éjben...

– Nincsenek sikolyok!

– Már azt sem tudom, ki vagyok.

– Sabrina Häxa vagy és itt vagyok veled! – Lexi már megszámolni sem tudta, hányszor folytatták már le ezt a beszélgetést. A hosszú évek alatt, sokszor kötött ki a lánynál, ha segítségre, támogatásra volt szüksége, vagy egyszerűen csak csajos estét tartottak. Az első olyan esetnél, amikor Sabrina ugyanígy ébredt, ő is megijedt, mert fogalma sem volt, hogy nyugtathatná meg őt. Végül már reflexé vált. Tudta, hogy ilyenkor hozzá kell érnie és beszélnie hozzá, mindegy éppen mit csinál. Zokog, sikolt, csapkod, vagy épp a varázserejével támad. Tudta, hogy ilyenkor szüksége van valakire, aki visszahúzza a lelkét a múltból.

– Mi a fene folyik itt? – kérdezte Nico. Lexi Sabrina válla felett ránézett a fiúra, aki Drake mellett állt az ajtóban. Már nyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de aztán a szeme elkerekedett és talán még sápadtabb lett, mint volt. Lexi ekkor kapott észbe, hogy a fiú pont Sabrina hátát látja, ha rájuk néz. Sietve felkapta a lába elé zuhant takarót és ráterítette, elrejtve a fiúk szeme elől a lány hátán végigfutó hegeket. Még most is megborzongott, ha eszébe jutott Sabrina története, hogy hogyan szerezte őket.

Úgy tűnt a mozdulata megtörte a dermedtséget, amibe a fiúk fagytak. Nico elkapta a tekintetét, Drake pedig megköszörülte a torkát.

– Tudok segíteni? – kérdezte Drake.

– Ha hoznál egy pohár vizet az jó lenne – felelte Lexi, mire a fiú sarkon fordult és a konyhába indult.

A csendet Sabrina csillapíthatatlan zokogása és Lexi halk, nyugtató sutyorgása töltötte meg. Nico tétován álldogált a folyosón és igyekezett elkerülni, hogy a lányokra nézzen. A tekintete mégis újra és újra visszatért Sabrina hátára. Hiába takarta el a szeme elől a takaró a sebhelyeket, tudta mi okoz ilyen hegeket. Az amúgy is felkavarodott érzelmeihez pedig csatlakozott az, hogy már nem tudott olyan gyűlölettel nézni a lányra. Drake szó nélkül sétált el mellette, egyik kezében egy pohárral, a másikban egy csomag zsebkendővel, a karján, pedig egy fürdőköpennyel. Lexi magára kapta a köpenyt, míg Drake Sabrina kezébe nyomta a vizet és leült mellé. A lány lassan kezdett megnyugodni. Szaggatottan vette a levegőt, remegő kézzel fújta ki az orrát és törölte meg a szemét, összébb húzta magán a takarót, majd a vízbe kortyolt.

– Mennyire volt rossz? – suttogta rekedten.

– Volt már rosszabb is – felelte Lexi és gyengéden kisimította a lány izzadt haját a szeméből.

– Belül nem úgy éreztem – sóhajtotta Sabrina.

– Van nálad a gyógyszeredből?

– Igen, a kabátomban – a lány most nézett csak körül a szobában. – Jézusom...

– De legalább nem gyújtottál fel semmit – mosolygott rá Drake és megfogta a lány kezét. Sabrina megszorította és hagyta, hogy a fiú meleg tenyere felmelegítse legalább az ujjait. Bár az előbb tűz tombolt a testében és úgy érezte csontja sem maradt, most mégis fázott és a teste jéghideg volt. Igyekezett a fiú ujjára összpontosítani, ami lassan simogatta a kezét. Egyetlen egyszer történt hasonló eset, amikor a fiú is Lexinél aludt, egy átbulizott este után és sikerült a függönyt felgyújtania, mielőtt Lexi berontott hozzá. A fiú sem akkor, sem később nem kérdezett semmit, de akkor is ugyanígy mellette ült és segített Lexinek megnyugtatni őt. Hogy aztán a barátnője mit mondott el neki később, azt nem tudta. A fiú sosem kérdezte meg tőle, milyen tűzről és sikolyokról beszél ilyenkor, vagy mit ért átok alatt. Figyelte, ahogy Lexi előkereste a gyógyszeres üveget a kabátjából, de az álom rémes képei még mindig a szeme előtt villództak. Mindent megadott volna, hogy ha soha többé nem látja őket. A saját és mások emlékképei keveredtek össze benne. Olyan pillanatok, amiket átélt, olyanok, amiket másoktól kapott, és olyanok, amik átokként olvadtak a csontjaiba és keveredtek a vérébe. Hirtelen Lexi tenyere jelent meg előtte, rajta két aprócska, fehér bogyó.

– Egyet szok...

– Ne vitatkozz – szólt rá finoman Lexi. – Szükséged van a kettőre. Már akkor be kellett volna neked adnom, amikor lefektettünk. Akkor mindez nem történik meg.

– Sajnálom.

– Még mindig nem a te hibád, Sabrina.

A lány csak bólintott, majd elengedve a fiú kezét, a gyógyszerért nyúlt és lenyelte. Hagyta, hogy Drake és Lexi rendet tegyen a szobájában. A tekintete az ajtó felé villant, ahol megpillantotta Nicot. A fiú ott állt a küszöbön, gyűrött ruhában, mint aki abban feküdt le aludni, nem szólt semmit, csak nézte. Várta megcsillanni a gúnyos szikrát a szemében, a dühöt vagy a gyűlöletet, de mind elmaradt. Csak fájdalom, zavarodottság és valami furcsa érzelem látszott a szemében. Sabrina pislogott egyet, érezte, hogy valami megváltozott. Már nem vibrált a Védelmezők és a boszorkányok közötti feszültség és harag. Bámult azokba a zöld szemekbe, amiket eddig igazán meg sem nézett. Arra a zöld fűre emlékeztette, ami a szülei házát vette körül. Érezte, ahogy a szempillája elnehezül.

– Azt hiszem, mindjárt elalszik – hallotta még a fiú hangját távolról. Könnyű kéz érintette őt, ahogy eldőlt az ágyon és betakarta. Lexi és Drake ismerős illatába, most egy új, de megnyugtató vegyült. Hagyta, hogy az álom messzire repítse, most már békésebb ájak felé.

Nico egészen addig a lányt bámulta, amíg Lexi finoman hátrébb nem tolta, hogy becsukja az ajtót. Karjait összefonta a mellkasa előtt és hol Drake-re, hol Lexire bámult.

– Szóval, mi volt ez?

– Rémálma volt – felelte Lexi, mire a fiú felvonta a szemöldökét.

– Ennyi?

– A varázsereje miatt volt felfordulás – vont vállat Lexi. – Igyekszik akkor is megvédeni, amikor alszik. Túl élénk volt az álma.

Nico közvetlenül elé állt.

– Nem csak te tudod, mikor hazudik valaki, Lexi.

– Ne haragudj, Nico, de nem hiszem, hogy ez a te dolgod – mondta a lány. – Nem ismeritek egymást Sabrinával, így nem is tudsz róla semmit.

– Honnan szerezte azokat a sebhelyeket? – Lexi összeszorította a száját és makacsul hallgatott. – Ki korbácsolta meg?

A lány összerezzent a kérdésre.

– Honnan tudod, hogy....

– Láttam már ilyen sebhelyeket. Szóval? Ki volt? És miért?

– Kérdezd meg tőle, te! – csattant fel. – Aztán vigyázz, nehogy kikaparja miatta a szemed.

– Lexi!

– Ez az ő titka, Nico. Nem fogom elmondani neked, ahogy neki se beszélek a te titkaidról – mondta Lexi és a szobájába indult, jelezve, hogy lezártnak tekinti ezt az egészet.

– Veszélyben van? – Lexi megfordult, majd ugyanúgy összefonta a kezét és a fiúra bámult.

– Miért érdekel téged, veszélyben van-e egy boszorkány? Miért érdekel téged egyáltalán bármi, ami vele kapcsolatos?

– Ha veszélyben van, az ránk is bajt hozhat – felelte Nico, hosszas hallgatás után, de ő maga is érezte, hogy sántít a válasza. Nem tudta megmondani, miért érdekli a dolog és miért érzett dühöt, amikor meglátta azokat a sebhelyeket. Talán csak ösztönből akar megvédeni egy nőt, mindegy boszorkány vagy sem.

– Azok a sebhelyek régiek. A jelenére egyelőre nincs hatással és a miénkre sem – felelte Lexi. – Emiatt hagyd, hogy a mi fejünk fájjon.

– Rendben, akkor megkérdezem, majd tőle.

Lexi felsóhajtott.

– De ha lehet ne úgy, ahogy az előbb tőlem.

– Vagy ha igen, szólj előtte, hogy időben kimentsünk – szólt közbe Drake.

– Vicces – morogta Nico.

– Most, hogy ezt tisztáztuk, nyugodtan fogsz aludni? – kérdezte Lexi.

– Persze, mintha eddig olyan nyugodt éjszakánk lett volna – dörzsölte meg a homlokát Nico. – Most meg már úgysem alszom. Hajnalodik.

– Pihenned kellene – mondta Drake.

– Ezernyi dolgom van.

– Például?

– Például összetakarítani – fordult meg Nico, hogy elmenjen. – Őszintén szólva, felfordul a gyomrom ettől a szagtól és a látványtól is.

Lexi dühösen és értetlenül meredt a fiú hátára, miközben az elsétált tőlük. Úgy érezte legszívesebben hozzávágna valamit, de legalábbis jól megrázná.

– Hogy ő is mindig kitalál valamit – morogta Lexi, majd berobogott a szobájukba és felkapta a nadrágját.

– Jól gondolom, hogy segítünk neki? – sóhajtotta Drake.

– Még képes valami őrültséget csinálni – mondta Lexi. – Nem hiszem, hogy pont neked kell bemutatnom őt. Keménynek mutatja magát, de rohadtul nem az.

– Persze, tudom – felelte a fiú, miközben ő is a hanyagul a földre szórt ruháiért nyúlt. Önkéntelenül is felnyögött, mikor belehasított a hátába a fájdalom, ahogy lehajolt. Lexi már a pólójába bújt volna bele, de most felé fordult.

– Tegnap este megsérültél ugye?

– Semmi súlyos – mondta Drake. – Néhány zúzódás. Holnapra már meg sem érzem. – A fiú ránézett Lexire, mert érezte, hogy a lány őt nézi. – Minden rendben. Tényleg.

– Teljesen rendbe jött az arcod – mondta Lexi elgondolkodva. – Beforrt a sebed, nincs bedagadva a szemed. Úgy nézel ki, mint aki nem is verekedett.

A fiú reflexből a szeméhez kapta a kezét, majd kereste a sebet a szemöldökénél és a száján.

– Hát... talán... gyorsan gyógyulok – mondta bizonytalanul. – Beszéltük már...

– Drake, ezek nem tetoválások voltak. Ezek olyan sérülések, amiknek idő kell, hogy meggyógyuljanak. El sem láttuk őket. – Lexi és Drake csak bámultak egymásra.

– Nem értem – morogta a fiú. – Hát semmi sem normális már? Itt vagyok egy házban, ahol tollak és fegyverek hevernek szanaszét, ahol vagy sérült, vagy halott angyalok vannak. Bár igazság szerint kezdjük ott, hogy léteznek angyalok is, meg ezek a démonok is. A legjobb barátom igazából a Védelmezőm és évek óta hazudik nekem. Történt valami a tetoválásaitokkal, amit elvileg én csináltam, de fogalmam sincs hogyan. Most meg jön ez, hogy kettőt pislogok és eltűnnek a sérüléseim. Tudod, kezdem úgy érezni, hogy valami nagyon szar fantasy filmbe kerültem. – Érezte, hogy egyre hangosabban beszél. – Mégis mi a fene folyik itt? És mi történik velem?

Lexi szó nélkül odalépett hozzá és megölelte.

– Néha én is azt érzem, az egész életem csak valami rossz regény és valaki direkt szórakozik velem – felelte halkan. – El sem tudom képzelni, mit érezhetsz most, vagy milyen kérdések sorakoznak a fejedben. Te most olyanokkal szembesülsz, amivel én együtt nőttem fel. Bárcsak tudnék mit mondani, vagy megválaszolni a kérdéseidet. Annyira sajnálom, hogy miattam belekeveredtél ebbe.

– Nem miattad volt – sóhajtotta Drake. – Ha nem most történik, akkor később. A tetoválások előbb-utóbb úgyis feltűntek volna valakinek. Csak ez most sok. Minden téren.

– Elhiszem.

– Na, jó – tolta el magától a lányt, miután gyors csókot nyomott a hajára. – Segítsünk Niconak. Talán, ha lefoglalom magam, nem kattog annyira az agyam.

Miután felöltöztek csatlakoztak a fiúhoz, aki épp az előtérben kezdett el felsöpörni. Drake magához vett egy felmosót, meg a vödörnyi vegyszert, a lány meg talált nagy nehezen egy seprűt és előhalászott egy szemeteszsákot a mosogató alól majd szétváltak és mind a hárman máshol dolgoztak. Nem volt kedvük szólni senkihez. Miközben elmerültek a gondolataikban, tollakat sepertek és fegyvereket gyűjtöttek össze, vért mostak a fel a padlóról, bútorokat tettek helyre és undorító nyálkát próbáltak eltűntetni. Harc nyomait látták mindenhol, több fegyvert és több színű tollat találtak, de hogy hova tűntek az angyalok, arra senki sem tudta a választ.