WHO ARE YOU? — AVAGY KAMPÁNY MINDENKIÉRT

Who are you?
— avagy kampány mindenkiért

Ember vagyok. Te is ember vagy. Mégis elválaszt minket valami. A bőrszín, a szemszín, a vallás, a nem, hogy kit szeretünk, hogy hol lakunk, hogy milyen nyelvet beszélünk, és hogy hogyan nézünk ki.
Annyi táblával, címkével látjuk el a körülöttünk lévő embereket. Buzi, leszbikus, kövér, sovány, keresztény, muszlim, néger, szőke, transznemű, biszex, és sorolhatom, soha nem lesz vége.
És lássuk, mi is ezekkel a baj.
A bőrszínről valaki tehet? Hogy hogyan születik, megválaszthatja az ember magának? Hogy milyen géneket örököl, azellen tehet valamit? Hát nem. Mégis ferde szemmel nézünk a barna bőrű emberekre, vagy pont fordítva, a fehérekre.
Tehet arról valaki, ha alkatilag is ducibb, mint az átlag, vagy pont, hogy soványabb? Ha ezt örökölte, olyan marad. Sírhat át éjszakákat amiatt, ahogy a többi ember őt hívja, próbálkozhat mindennel. Gének, betegség, vagy megszokás, és olyan marad. Jó megkeseríteni valakinek az életét?
Mindenki választhatja magának a vallását? Nem. Valaki beleszületik, és úgy nő fel, hogy neki az a normális. De valaki önként veszi fel. Miért bántjuk a másikat a hite miatt? Hogy Isten nincsen, és ha van, mégis ki az? Miért nem bírunk fejet hajtani a másik gondolatai előtt? Jobb lesz nekünk, ha kiirtunk más vallásokat? Nem…
Megválaszthatja valaki azt, hogy milyen lesz a nemi beállítottsága? Nem. És annyi embert bántunk emiatt, ha csak megfogják egymás kezét. Pedig az ő szemükben mi vagyunk a “mások”,miért nem bírjuk legalább elviselni, ha két ember, nem számít a nem, szeretik egymást? Talán nekünk rosszabb lesz, ha ők szabadon élhetnek, ahogy a “normális” ember? Nem, egyáltalán nem. Miért tiltjuk, miért utáljuk, miért nem fogadjuk el?
Miért bántunk embereket a véleményük miatt? Ha van egy gondolatunk, miért akarjuk azt másra is ráerőszakolni, miért nem tartjuk meg magunknak? Miért bántjuk a másikat, ha ő kinyílvánítja az álláspontját valamiről, miért torkoljuk le azért, ha őszinte, és miért haragszunk rá, ha nem egyezik a gondolkodásmódunk?

“Annyi mindent adunk másnak.
Kis címkéket, mi jellemez,
És elítélnek, hogyha más vagy.
A kérdés: milyen élet ez?
Fekete, fehér, ha a bőrszín más,
S ha a szem formája különbözik,
Mindenkinek egy címke a társ,
Míg szíve két darabba törik.
Nem engedik, hogy szeresd azt,
Aki igazi, ki neked a nagy Ő,
Máshogy kezelnek s nem ad vigaszt,
Ha több is szenved, hisz nem ez a fő.
Férfi nem csókolhat férfit,
Nő nem foghatja nő kezét,
S van ki ezért várja a végit
Majd örök álomra hajtja fejét.
Ha kövér, ha sovány, egyre megy:
Túl ez, túl az, túl amaz,
Kis címkékből már van vagy egy hegy,
S nem válasz az, hogy: ő kamasz.
Hiányzik lába, vagy keze,
Ő már azonnal másmilyen,
És nem számít az, ha van esze,
Vagy szíve a nagy. Ez nem ilyen…
Ha van, ki nem oly, mint az átlag,
Vagy ha kitűnik egy dolog miatt,
Bántják. És akik nem bátrak,
Összerogynak a súly alatt.
Kérdem én: miért fáj,
Ha valaki ezt vagy azt szeret,
Csak megyünk, mint egy igazi nyáj,
Mások előtt nem hajtva fejet.
Fáj az, ha ő más mint te,
Címkékkel, szavakkal illeted,
Mert már te is rettegsz szinte,
Hogy bemocskolod az ingedet:
Te is más vagy. Mindenki az.”
— Kónya Zsuzsi

Író vagy? Írd meg. Művész vagy? Fesd meg. Énekelsz? Dalold el. Költő vagy? Öntsd sorokba.
Mit? Hogy te mit gondolsz.
Kampányolj. Mindenkiért.
Ha szeretnél csatlakozni a kampányunkhoz, te is írj blogodra egy bejegyzést Kampány Mindenkiért címmel. A szöveg alá linkeld a miénket, az eredeti bejegyzést, mi pedig kitesszük a te blogod, mint csatlakozott bloggerek.
Terjesszük el ezt, mutassuk meg, hogy NEM BŰN ÖNMAGADNAK LENNI.

http://kaveszunet-andi-zsuzsi.blogspot.hu/