Helyzet jelentés újra!
Sziasztok kedves olvasók! :)
Tudom régen jelentkeztem, nyáron sajnos nem volt se kedvem, se időm, se ihletem nem volt írni :( Sokkal jobban élveztem az olvasást, és bár sok történet van az agyamban, leírni nem volt erőm.
Szeptember 7-től dolgozom, vagyis egy teljesen új helyet kell/kellett megszoknom. Viszont ez azt eredményezte, hogy tudta irogatni és hamarosan talán be tudom fejezni a 3. fejezetet :)
Remélem nem sokára már a fejezettel jelentkezem, egyelőre, csak egy részlet belőle :)
"- Bocsáss meg, nem figyeltem – fordult a lány felé, aki furcsa tekintettel méregette. – Mi a baj?
- Ma nagyon furcsán viselkedsz, Rina – mondta Sunny fojtottan, hogy a mögöttük lévők ne hallják. Rina zavartan elfordult tőle és inkább a földet nézte a lába alatt.
- Nem tudom, mire gondolsz.
- Dehogynem tudod. Vissza mersz szólni Mac-nek, kezedbe mered venni a vezetést, amitől otthon rettegtél. Nem emlékszel, amikor erről beszéltünk? – Rina makacsul hallgatott a kérdésre. – Ha Hannára nézel, úgy elsötétül a tekinteted, mintha meg akarnád ölni. És sosem hallottak úgy beszélni, ahogy az előbb. Te általában kerülöd a konfliktusokat.
- Én sem tudom mi történt velem – vallotta be Rina. – Amint beléptünk ide úgy érzem… úgy érzem, nem kell félnem, nem kell visszafognom magam. Furcsán hangzik, de olyan mintha az az énem, amit eddig mélyen magamba zártam most feltörne.
- Nekem személy szerint tetszik ez az éned – mondta Sunny. – Sosem szerettem, hogy annyira visszahúzódtál a csigaházadba, hogy hagytad Mac annyit szívózzon veled.
- Annak megvan az oka – suttogta Rina. – Azt más miatt hagyom.
- Igen, tudom, a nővéred miatt, de… szerinted ő azt szeretné, hogy eltűrjed? Mac olyanért büntet, amiről te ne tehetsz, sőt amiről senki sem tehet – mondta Sunny.
- Nem akarok a nővéremről beszélni – jelentette ki Rina.
- Rendben – bólintott Sunny, majd megfogta a lány kezét és megszorította.
Rina torkába gombóc gyűlt, mert ő is nagyon jól tudta, hogy túl gyorsan megváltozott. Sosem szeretett kitűnni a tömegből, ahogy Hanna, nem szeretett drága ruhákat venni, nem akart mindenkivel jóban lenni, elfogadta, ha valaki nem szerette őt. Általában visszahúzódott a tömegbe, kerülte a konfliktusokat. Az anyja mindig azt mondta ugyanolyan simulékony, amilyen az apja. Az édesapja is hasonló természet volt, ritkán gurult dühbe, ha valakire haragudott előbb beszélte ki otthon, mint hogy az illető szemébe mondja. Mindent úgy tett, hogy másoknak és neki is jó legyen. Rina sokszor szerette, hogy ilyen, mert sokan szerették, de sokszor vágyott arra is, hogy ki merje nyitni a száját és elmondja a véleményét, hogy legyen önbizalma és legyen bátorsága megmutatni mit is tud. Tudta, hogy lélekben erős, de tudta, hogy sosem fogja tudni megköszönni Sunny-nak és Gab-nak, hogy mindig mellette álltak és segítettek neki. Nem csupán a barátai voltak, hanem tudták helyettesíteni a családját, akik otthon voltak, olyan messze tőle.
- Szeretlek Sunny – csúszott ki gondolkodás nélkül a száján. A lány rámosolygott és még szorosabban fogta a kezét.
- Én is szeretlek, Rina. "
Még mindig várom a választ a Maxim kiadótól, talán végre ők is válaszolnak :) Reménykedünk...
Ezen kívül, már én is fent vagyok Imagine-n :) Bár még nem kaptam kritikát, már az is nagy segítség, hogy leírják mit javítsak hogy felkerüljek :)
http://fictions.hu/imagine/viewstory.php?sid=5041
Tudom régen jelentkeztem, nyáron sajnos nem volt se kedvem, se időm, se ihletem nem volt írni :( Sokkal jobban élveztem az olvasást, és bár sok történet van az agyamban, leírni nem volt erőm.
Szeptember 7-től dolgozom, vagyis egy teljesen új helyet kell/kellett megszoknom. Viszont ez azt eredményezte, hogy tudta irogatni és hamarosan talán be tudom fejezni a 3. fejezetet :)
Remélem nem sokára már a fejezettel jelentkezem, egyelőre, csak egy részlet belőle :)
"- Bocsáss meg, nem figyeltem – fordult a lány felé, aki furcsa tekintettel méregette. – Mi a baj?
- Ma nagyon furcsán viselkedsz, Rina – mondta Sunny fojtottan, hogy a mögöttük lévők ne hallják. Rina zavartan elfordult tőle és inkább a földet nézte a lába alatt.
- Nem tudom, mire gondolsz.
- Dehogynem tudod. Vissza mersz szólni Mac-nek, kezedbe mered venni a vezetést, amitől otthon rettegtél. Nem emlékszel, amikor erről beszéltünk? – Rina makacsul hallgatott a kérdésre. – Ha Hannára nézel, úgy elsötétül a tekinteted, mintha meg akarnád ölni. És sosem hallottak úgy beszélni, ahogy az előbb. Te általában kerülöd a konfliktusokat.
- Én sem tudom mi történt velem – vallotta be Rina. – Amint beléptünk ide úgy érzem… úgy érzem, nem kell félnem, nem kell visszafognom magam. Furcsán hangzik, de olyan mintha az az énem, amit eddig mélyen magamba zártam most feltörne.
- Nekem személy szerint tetszik ez az éned – mondta Sunny. – Sosem szerettem, hogy annyira visszahúzódtál a csigaházadba, hogy hagytad Mac annyit szívózzon veled.
- Annak megvan az oka – suttogta Rina. – Azt más miatt hagyom.
- Igen, tudom, a nővéred miatt, de… szerinted ő azt szeretné, hogy eltűrjed? Mac olyanért büntet, amiről te ne tehetsz, sőt amiről senki sem tehet – mondta Sunny.
- Nem akarok a nővéremről beszélni – jelentette ki Rina.
- Rendben – bólintott Sunny, majd megfogta a lány kezét és megszorította.
Rina torkába gombóc gyűlt, mert ő is nagyon jól tudta, hogy túl gyorsan megváltozott. Sosem szeretett kitűnni a tömegből, ahogy Hanna, nem szeretett drága ruhákat venni, nem akart mindenkivel jóban lenni, elfogadta, ha valaki nem szerette őt. Általában visszahúzódott a tömegbe, kerülte a konfliktusokat. Az anyja mindig azt mondta ugyanolyan simulékony, amilyen az apja. Az édesapja is hasonló természet volt, ritkán gurult dühbe, ha valakire haragudott előbb beszélte ki otthon, mint hogy az illető szemébe mondja. Mindent úgy tett, hogy másoknak és neki is jó legyen. Rina sokszor szerette, hogy ilyen, mert sokan szerették, de sokszor vágyott arra is, hogy ki merje nyitni a száját és elmondja a véleményét, hogy legyen önbizalma és legyen bátorsága megmutatni mit is tud. Tudta, hogy lélekben erős, de tudta, hogy sosem fogja tudni megköszönni Sunny-nak és Gab-nak, hogy mindig mellette álltak és segítettek neki. Nem csupán a barátai voltak, hanem tudták helyettesíteni a családját, akik otthon voltak, olyan messze tőle.
- Szeretlek Sunny – csúszott ki gondolkodás nélkül a száján. A lány rámosolygott és még szorosabban fogta a kezét.
- Én is szeretlek, Rina. "
Még mindig várom a választ a Maxim kiadótól, talán végre ők is válaszolnak :) Reménykedünk...
Ezen kívül, már én is fent vagyok Imagine-n :) Bár még nem kaptam kritikát, már az is nagy segítség, hogy leírják mit javítsak hogy felkerüljek :)
http://fictions.hu/imagine/viewstory.php?sid=5041
Megjegyzések
Megjegyzés küldése