Hírek :)

Tudom eltűntem, sajnos tanulok, jegyzetelek, szakdolgozatot irok :)
Lassan elkészülök a szakdolgozattal is, remélem utána már több időm lesz írni :)
Viszont ahogy a szakdolgozatom irom, annál inkább az agyamban zúg az új történet, amit mindenképpen meg akarok írni :)
Egy pici részlet belőle:
"- Vidd haza, Puck! A saját világába – szólt Oberon csendesen, majd csillogó palástjának csücskét is elnyelte az erdeje. A lány döbbenten nézett az uralkodó után. Az erdőt megülte a csend. Sosem volt még ilyen hallgat, mintha ő is visszatartaná a lélegzetét, mintha ő is Puck döntésére várna.
Illangó elszorult torokkal fordult a tündérfiú felé és már nyitotta a száját, hogy mondjon valamit. Bármit, amivel meggyőzheti, had maradjon itt. Bármit. Egyetlen szót. A fiú azonban megfogta a kezét, torkára forrasztva a szavakat. Majd olyan mély és bársonyos hangon szólt hozzá, amit eddig még sosem hallott tőle. Tehát ilyen vagy mikor varázsolsz – futott át Illangó agyán, de aztán a fiú hangja és a szöveg magához ölelte. A teste zsongott, mintha ezernyi hangya masírozna a testén. Ismerte ezt az érzést. Tudta, hogy ideje mennie.
- Már az éjnek e pontján
Nyitva minden sírverem:
halott lelkek vak portyán,
riadt álmot gyűjtenek...
És mi, hármas Hekaté
Hintajával kik futunk,
Mint az álom, mint az éj:
Talán újra vígadunk.
Ha mi árnyak nem tetszettünk,
ne lássatok hibát bennünk;
gondoljátok: merő álom, ami
zajlott e deszkákon. Ezt a
semmi játékot,
mely csak szendergést adott,
tőlünk zokon ne vegyétek:
jóvátehető e vétek.
Mivel rendes Manó vagyok, ha
ma nem is voltunk nagyok,
ígérem: ha nem fütyültök,
máskor jobb darabot küldök – ha
nem, hát hazug legyek.
Ahogy Puck halad a szövegben úgy lett minden egyre sötétebb körülöttük. Eltűntek a fák, a bokrok, a néha előmerészkedő éjszakai állatok. Eltűnt Oberon, Titánia, Moly és Mustármag, Hermia és Lysander, Heléna és Demetrius. Lassan eltűnt a fiú is…
- Jó éjszakát – Puck hangja nem volt más csak suttogás. Illangó érezte, ahogy a fiú homlokon csókolja, bár alig volt több mint egy pillangó szárnyának simítása. - most megyek. – Még hallotta, hogy a fiú mondd valamit, de nem értette. A hangja beleveszett a zúgásba és sötétségbe.
- Illangó, azt hittem már kész vagy! – A lány szeme felpattant és megpillantotta Dinát az ágya előtt csípőre tett kézzel. – Jössz egyáltalán?
- Persze – sóhajtotta Illangó, majd megdörzsölte a szemét. – Azt hiszem… elaludtam.
- Jó mélyen aludhattál, mert vagy fél órája dörömbölök – sóhajtotta Dina. – Na, tempó, mert elkésünk. – Amikor a lány kisétált a szobából, Illangó hátra vetette magát az ágyon."