Ez meg az :)

Sziasztok! :)

Nem, ez még nem a 12. fejezet, de már irom azt is szorgalmasan :)

Viszont gondolkodtam, egy új történet ötleten is, de ezt majd egy picit később :D Most azon filóztam, hogy néhányan az életük elé helyezik az írást, ez jó, de egyben rossz is. Én attól függetlenül, hogy irok, szeretném élvezni az életet.

Szeretek a barátnőimmel lenni még akkor is ha épp ihletem van és talán írni kéne, de ők mégis fontosak. Nem szabad csak bent ülni a szobában és írni, persze néha nincs ennél jobb :) Például pénteken is elhatároztam, hogy írni fogok... na ebből az lett, hogy főztem, aztán pakoltam, majd elindultam a Könyvtár megnyitóra és mehettem is a Pápai Bor és Cicege napokra, mégpedig Hooligans koncertre. :D <3
 http://www.youtube.com/watch?v=DyWGOQzOGcM  Ez a szám is elhangzott, de élőben hallani és érezni a körülötted áramló szeretetet és jókedvet felbecsülhetetlen. :)
Persze sírhatnék, hogy jaaaj nem tudtam, írni de nem bánom, mert nagyon jól éreztem magam és sosem csinálnám vissza. Igyekszem ugyan mind az életem, mind az írást egy szinte tartani, hogy egyik se menjen a másik kárára, de bizony néha annyit rohangálok, hogy írásra nincs időm. Ez bizony csak romlani fog, ha dolgozni megyek, de bevallom őszintén jobban várom a munkát mint bármi mást :D Mindegy, hogy a Könyvtár milyen munkakörben vesz fel, akkor is megismerek új embereket és könyvek között dolgozhatok :) Hát van ennél jobb?

A másik amire rájöttem, hogy néha az a legjobb, persze azon kívül ha a történetben kiadhatom a fájdalmam, ha megbeszélhetem emberekkel a bajomat :) Nagyon örülök, hogy vannak nagyon jó barátnőim, akikkel beszélhetek ha kell és most nagyon örülök, hogy rátaláltam egy olyan csoportra, ahol minden gondom kiírhatom :) Új embereket ismertem meg, akik hasonlóak, mint én és ez nagyon jó :)
Tegnap is olyan jó, hogy kiírhattam a csoportba a gondolataim és hasonló véleményekre leltem. Tudjátok vannak emberek, akik kifejezetten irritálnak valamiért, főleg a stílusuk miatt. Ilyen akad sajnos íróban is. Valahogy nem szeretem, ha csupán azért nagy írónak hiszik magukat, mert megjelenik magánkiadásban egy könyvük. Nekem is megjelent még sem vagyok nagy író... mert bizony még van mit fejlődnöm. Vannak, akik nem tekintenek elég alázattal arra amit csinálnak és azokra, akik vele együtt csinálják. Nem szeretem, ha valaki nem képes elfogadni a negatív kritikát, hanem rögtön lehülyézi, leirigyezi a másikat, pedig csupán nem tetszik neki a műve. Bevallom régen én is kiakadtam a negatív kritikán de soha nem hülyéztem le a másikat. Azt se szeretem ha valakit agyon ajnároznak, lehet szeretni, mert mindenkinek szüksége van rajongóra, aki tovább lökdösi, de ahogy a negatív kritikánál a pozitívnál is van egy határ. Azt pedig kifejezetten utálom, hogy mondok valamiről véleményt és mivel nem tud rá mit reagálni az én műveimbe köt bele. Ezért is nem irok senkinek sem kritikát, csak, annak akiről tudom, hogy nem támad vissza.
Félreértés ne essék nem az zavar, hogy ír, az írás egy kifejező eszköz az használja és úgy, ahogy akarja. Én azt nem szeretem ha valaki beképzelté válik a könyve megjelenésétől. Nagy dolog, tényleg az, de ettől még fog körülötte forogni a világ. Szeretem ha egy író szerény marad és minden kritikát úgy fogad, ahogy kell. Kellő alázattal a műre és arra nézve, aki elolvasta és véleményezi. Igen, vannak olyanok, akik a kákán is csomót keresnek, de ezt úgyis érezni a kritikából, de aki azért ír negatív, ÉPÍTŐ kritikát mert jót akar és nekünk nem tetszik az nem biztos, hogy hülye... sőt.
El kell fogadnunk, hogy nem mindenkinek tetszik az, amit csinálunk, ez bizony a nagyoknál is megvan... Ettől még nem leszünk kevéssé jobbak, de ha mondanak valamit, amit szerintünk is változtatni kell, tegyük meg. Akarjunk annyira jók lenni, hogy javítunk és nem támadunk.

És most következik az új történet :D Igen, tudom sok lesz már belőlem, de nem tehetek róla :) Ez megint egy álomból jött össze, most éppen krimi :)

Gyilkos szavak

A híres, fiatal tehetségeket gondozó gimnázium és főiskola kollágiumában mostanában furcsa dolgok történnek.

Sorban halnak meg a diákok és tanárok vegyesen.
Indok: Nincs
Gyanúsított: Túl sokan

Ismétlődő motívum: A vérrel a falra ír titkos írás, amit senki sem ért...

Vagy mégis?

Layla Night mindent megtesz, hogy jó író váljon belőle és a dédapja nyomdokaiba léphessen. Ám az élete nem várt fordulatot vesz, amikor az egyik holttest mellett felfedez valamit, ami hozzá köthető.
Pánikba esik.

De ő nem menekülni akar, hanem cselekedni. Véget vetni a gyilkosságoknak.

Egyedül.

Vajon sikerrel jár? Vagy ő is abba a csapdába esik, mint a gyilkos?

Gyilkolni azért, hogy másoknak jobb legyen...

Megéri?

Ez a bejegyzés igen csak vegyesre sikerült, de most beszélni akartam :) Ezek a mondatok ki akartak jönni belőle, ahogy a Lovászlány is :) Egy apró szösszenet a 12. fejezetből:

 

"- Sikeresen el fogok késni. Oh, hogy a fene enné meg, most jól fogok kinézni. Hol a cipőm? - Annie idegesen körberohanta a kicsi szobát, Rita pedig elnéző mosollyal rázta a fejét.
- Az ágy alatt nézted már? - érdeklődött kedvesen, mire Annie az ágyhoz pattant és diadalmas képpel kihalászta alóla az ezüstszürke magassarkú sarut. A Skype pedig ezt a tökéletes pillanatot választotta ki arra, hogy megszólaljon. Rita a monitorra pillantott, majd a barátnőjére, aki épp fél lábon ugrálva igyekezett egyszerre cipőt húzni és a táskájába dobálni mindent, amire szüksége lehet.
- A nagynénédék – közölte a lánnyal, aki éppen ekkor rúgott bele az asztalba.
- A fenébe – kiáltott fel Annie dühösen. - Rita, kérlek, vedd fel, és mondd meg nekik, hogy azonnal megyek.
- Én? - kérdezte Rita döbbenten.
- Nem, az öreganyám.
- Őt nem is Ritának hívják – vigyorgott rá a lány Annie-re, aztán a géphez lépett."

Még mindig várom a véleményeket, akár itt, akár chat-en, akár e-mailen :)