Idézetek
Összeszedtem az eddig meglévő kezdő és záró idézeteket a történeteimhez :)
Néma szavak
Kezdő idézet:
Értem nyílnak a réten a virágok
A Felhők között magasan járok
Engem hívnak, hívnak a harangok
Én elmegyek és Ti itt maradtok
Árva szívem annyira fáj
Éget a bánat, mosd el szép zivatar
Őrizz engem ezen a világon
Fényes utakon
Engedj szabadon járnom, engedj szabadon járnom
Engedj szabadon, szabadon járnom
(Republic: Fényes utakon)
Szeress engem!
"Kell, te legyél,
ki Nap lesz Éj után
te légy, aki megtalál
egy régi balladát.
Ki szívét osztja szét,
ő lesz a remény
Ki szívét osztja szét,
az élet csak övé
Ki szívét osztja szét,
követik merre jár,
hegyeken és tengereken túl
értik majd szavát.
Ha félsz, gyere búj mellém
szívem, szívedhez ér."
(Kormorán: Ki szívét osztja szét
Légy a lelkem!
"De a vaksötéten túl, már nem vagy egyedül
Én ott állok és várlak, ott majd minden sikerül
Engedd, hogy ott legyek még, hol a tűz benned él
S így nem tévedsz el
A függöny lehullt és szétszakad a múlt
Neked ott leszek én"
Bereczki Zoltán: Ott leszek én
Sorsválasztó
Lehetséges kezdő idézetek:
1. Mind álarcot viselünk, különféle okokból. Néha azért veszünk fel egy álarcot, mert valójában eggyé szeretnénk válni vele. Néha azért viseljük, mert képtelenek vagyunk szembenézni azzal, ami alatta van. Néha azért viseljük, mert valaki más szeretne minket másnak látni. És néha azért viselünk álarcot, hogy ne derüljön fény személyünkre. De az a baj az álarcokkal, hogy bármelyik pillanatban leránthatják rólunk őket!
A pletykafészek c. film
2. Mindannyian álarcot viselünk, minden nap, és néha annyira belefeledkezünk, hogy elfelejtjük, kik is vagyunk valójában. És néha, ha szerencsénk van, jön valaki, aki megmutatja, hogy kik akarunk valójában lenni, hogy kinek kellene lennünk.
Nikita c. film
3. A legnagyobb erő az álarc levételéhez kell. Látszólag egy könnyű mozdulat, mégis, hatalmas erő kell hozzá. A fizikai kevés ehhez. Kezed nem mozdul addig, míg lelked rá nem szánja magát. És a lelked csak akkor teszi ezt meg, ha már elég erős. Ha már nincs benne büszkeség, nem akar más lenni, mint akinek született. Amikor már fáj a játék.
Csitáry-Hock Tamás
4. Annyira hozzászoktunk, hogy mások előtt álarcot öltsünk, hogy végül már saját magunk előtt is álarcban jelenünk meg.
Francois de La Rochefoucauld
Négy Őselem trilógia:
Négy Őselem 1. – Lángolás
Kezdő: „Egy korban, amely még nem jött el, egy korban, amely rég elmúlt már, a Fény és az Árnyék újra vívja soha véget nem érő háborúját. „
Robert Jordan – Az idő kereke
Záró: „Mindennek rendelt ideje van, és ideje van minden dolognak az ég alatt.
Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, a mi ültettetett.
Ideje van az ölésnek és ideje a gyógyításnak; ideje a rontásnak és ideje az építésnek.
Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a táncnak.
Ideje van a kövek szétszórásának és ideje a kövek egybegyűjtésének; ideje az ölelésnek és ideje az öleléstől való tartózkodásnak.
Ideje van a szerzésnek és ideje a vesztésnek; ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak.
Ideje van a tépésnek és ideje a varrásnak; ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak.
Ideje van a szeretésnek és ideje a gyűlölésnek; ideje a hadakozásnak és ideje a békességnek.”
Prédikátorok Könyve 3:1-8
Négy Őselem 2. – Szenvedés
Kezdő:
„Mint egy kerék, ami forog, szinte soha meg nem áll,
így az ember tipeg-topog, örök útvesztőben jár.
Mint a mámor, ami kerget, ami űz és visszatart,
mint az óra, mit percek szédült karneválja hajt.
Látod, mindig egymást váltva jön az árnyék meg a fény,
míg a világ körbe-körbe forog fáradt tengelyén,
vihar tépte szárnyakon, mint egy régi szélmalom.”
Michel Legrand
Záró:
Mégsem mondom, hogy állj meg
Te nagy kerék
Te őrült forgás
Mert álmom űz
Mert vágyam kerget
Viselnem kell egy súlyos terhet
Nem kérdezem mi vár majd akkor
Ha a nagy kerék egyszer lelassul
Addig
Eszeveszett módon táncolok egy dróton
Mint egy kicsi kölök ringlispilen ülök
Forog velem a kerék
Nyomomban a másik fut kifulladásig
Rohanok csak tovább nem tudom az okát
Mégsem mondom, hogy elég
Hogyha vége lesz egyszer
Hol leszek én? Ott ahol kezdtem
(Sakk: Forog a kerék)
Négy Őselem 3. – Választás
Ha szeretsz, vigyázz magadra! Szemben úszol az árral, s a világgal szembe mész. Szeretni manapság annyit jelent, hogy lángot gyújtasz a szélviharban. A tüzet meg kell óvni, mert elfújja a szél. Napról napra újra kell éleszteni - elsősorban saját magadban.
Ez a világ gyűlöli a szeretetet, mert az gyengéd, alázatos, megbocsátó és bölcs. A világ pedig erőszakos, öntelt, a másikon átgázoló, képtelen megbocsátani és ostoba. Győzni akar és nem veszíteni. Kapni akar és nem adni. Inkább gyűlöl, mint szeret.
Lebeszélnélek a szeretetről, ha nyerni, érvényesülni és meggazdagodni akarsz ebben a világban, de ha az életed értelmét keresed, szíved boldogságát és halhatatlan örömét, ha azt az egyet keresed, amiért az embernek érdemes élni: akkor tanulj meg szeretni. Akkor is, ha lemaradsz. Akkor is, ha vesztes maradsz. Akkor is, ha nem szeretnek.
Olyan lángot gyújts a szívedben, amelyet nem képes elfújni az a szennyes szélvihar, amelyben élsz!
Müller Péter
Lélektükör kezdő idézet
Tükröm...
Tükröm, tükröm, mondd meg nékem,
Létezésed mikor kértem?
Vagy tán mégis. Én akartam!
Ostobán magamba martam,
És beléd is, Tükörképem!
Hazudtam - hazudtál nékem...
Lehet, egyszer összetörlek,
Halálosan meggyötörlek,
Üvegedet széjjelzúzva!
Szilánkod bevág a húsba;
Nem leszek több: saját véred,
Önnön, törött tükörképed
Vétkek:
„A halál vagyok, a fekete angyal,
A pszichopata gyilkos borult aggyal,
A gyűlölet vagyok, egy pohár méreg,
A testeket zabáló nyálkás féreg.
A végzet vagyok, a világ vége,
A rémálom, ami nem ér véget.”
Hajnalod az alkony:
“Sűrű árnyak körbevesznek,
Az emberek nem ismernek.
Nem tartozol már közéjük,
Néked éltet ad a vérük!”
Hajnalod az alkony 2.
„Hosszú álom után ébredsz
A nap lenyugszik, téged ébreszt
Kihalt utcák téged várnak
Futnak tőled el az árnyak!”
Kristályba zárt érzelmek:
„A szép üveggömb összetört,
nem véd többé gyermekálom,
És száz cserép közt sebzett szívvel állsz,
tétován.
Ha rád zuhan egy zord világ,
hogy bírnád el gyönge vállal?
Átkozódhatsz,
senki nem felel, de érzed: menni kell.(…)
Hogy száll az ember,
ha földre rántja önmagát?
És hogy lesz szabad,
ha a saját árnyát sosem lépi át?”
Mozart musical: Árnyékdal
Lovászlány
Az élet néha olyan, mint egy szilaj ló. Bele kell kapaszkodni a sörényébe, meg kell lovagolni, még ha meg is próbál levetni a hátáról.
Karen Hawkins
Néma szavak
Kezdő idézet:
Értem nyílnak a réten a virágok
A Felhők között magasan járok
Engem hívnak, hívnak a harangok
Én elmegyek és Ti itt maradtok
Árva szívem annyira fáj
Éget a bánat, mosd el szép zivatar
Őrizz engem ezen a világon
Fényes utakon
Engedj szabadon járnom, engedj szabadon járnom
Engedj szabadon, szabadon járnom
(Republic: Fényes utakon)
Szeress engem!
"Kell, te legyél,
ki Nap lesz Éj után
te légy, aki megtalál
egy régi balladát.
Ki szívét osztja szét,
ő lesz a remény
Ki szívét osztja szét,
az élet csak övé
Ki szívét osztja szét,
követik merre jár,
hegyeken és tengereken túl
értik majd szavát.
Ha félsz, gyere búj mellém
szívem, szívedhez ér."
(Kormorán: Ki szívét osztja szét
Légy a lelkem!
"De a vaksötéten túl, már nem vagy egyedül
Én ott állok és várlak, ott majd minden sikerül
Engedd, hogy ott legyek még, hol a tűz benned él
S így nem tévedsz el
A függöny lehullt és szétszakad a múlt
Neked ott leszek én"
Bereczki Zoltán: Ott leszek én
Sorsválasztó
Lehetséges kezdő idézetek:
1. Mind álarcot viselünk, különféle okokból. Néha azért veszünk fel egy álarcot, mert valójában eggyé szeretnénk válni vele. Néha azért viseljük, mert képtelenek vagyunk szembenézni azzal, ami alatta van. Néha azért viseljük, mert valaki más szeretne minket másnak látni. És néha azért viselünk álarcot, hogy ne derüljön fény személyünkre. De az a baj az álarcokkal, hogy bármelyik pillanatban leránthatják rólunk őket!
A pletykafészek c. film
2. Mindannyian álarcot viselünk, minden nap, és néha annyira belefeledkezünk, hogy elfelejtjük, kik is vagyunk valójában. És néha, ha szerencsénk van, jön valaki, aki megmutatja, hogy kik akarunk valójában lenni, hogy kinek kellene lennünk.
Nikita c. film
3. A legnagyobb erő az álarc levételéhez kell. Látszólag egy könnyű mozdulat, mégis, hatalmas erő kell hozzá. A fizikai kevés ehhez. Kezed nem mozdul addig, míg lelked rá nem szánja magát. És a lelked csak akkor teszi ezt meg, ha már elég erős. Ha már nincs benne büszkeség, nem akar más lenni, mint akinek született. Amikor már fáj a játék.
Csitáry-Hock Tamás
4. Annyira hozzászoktunk, hogy mások előtt álarcot öltsünk, hogy végül már saját magunk előtt is álarcban jelenünk meg.
Francois de La Rochefoucauld
Négy Őselem trilógia:
Négy Őselem 1. – Lángolás
Kezdő: „Egy korban, amely még nem jött el, egy korban, amely rég elmúlt már, a Fény és az Árnyék újra vívja soha véget nem érő háborúját. „
Robert Jordan – Az idő kereke
Záró: „Mindennek rendelt ideje van, és ideje van minden dolognak az ég alatt.
Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, a mi ültettetett.
Ideje van az ölésnek és ideje a gyógyításnak; ideje a rontásnak és ideje az építésnek.
Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a táncnak.
Ideje van a kövek szétszórásának és ideje a kövek egybegyűjtésének; ideje az ölelésnek és ideje az öleléstől való tartózkodásnak.
Ideje van a szerzésnek és ideje a vesztésnek; ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak.
Ideje van a tépésnek és ideje a varrásnak; ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak.
Ideje van a szeretésnek és ideje a gyűlölésnek; ideje a hadakozásnak és ideje a békességnek.”
Prédikátorok Könyve 3:1-8
Négy Őselem 2. – Szenvedés
Kezdő:
„Mint egy kerék, ami forog, szinte soha meg nem áll,
így az ember tipeg-topog, örök útvesztőben jár.
Mint a mámor, ami kerget, ami űz és visszatart,
mint az óra, mit percek szédült karneválja hajt.
Látod, mindig egymást váltva jön az árnyék meg a fény,
míg a világ körbe-körbe forog fáradt tengelyén,
vihar tépte szárnyakon, mint egy régi szélmalom.”
Michel Legrand
Záró:
Mégsem mondom, hogy állj meg
Te nagy kerék
Te őrült forgás
Mert álmom űz
Mert vágyam kerget
Viselnem kell egy súlyos terhet
Nem kérdezem mi vár majd akkor
Ha a nagy kerék egyszer lelassul
Addig
Eszeveszett módon táncolok egy dróton
Mint egy kicsi kölök ringlispilen ülök
Forog velem a kerék
Nyomomban a másik fut kifulladásig
Rohanok csak tovább nem tudom az okát
Mégsem mondom, hogy elég
Hogyha vége lesz egyszer
Hol leszek én? Ott ahol kezdtem
(Sakk: Forog a kerék)
Négy Őselem 3. – Választás
Ha szeretsz, vigyázz magadra! Szemben úszol az árral, s a világgal szembe mész. Szeretni manapság annyit jelent, hogy lángot gyújtasz a szélviharban. A tüzet meg kell óvni, mert elfújja a szél. Napról napra újra kell éleszteni - elsősorban saját magadban.
Ez a világ gyűlöli a szeretetet, mert az gyengéd, alázatos, megbocsátó és bölcs. A világ pedig erőszakos, öntelt, a másikon átgázoló, képtelen megbocsátani és ostoba. Győzni akar és nem veszíteni. Kapni akar és nem adni. Inkább gyűlöl, mint szeret.
Lebeszélnélek a szeretetről, ha nyerni, érvényesülni és meggazdagodni akarsz ebben a világban, de ha az életed értelmét keresed, szíved boldogságát és halhatatlan örömét, ha azt az egyet keresed, amiért az embernek érdemes élni: akkor tanulj meg szeretni. Akkor is, ha lemaradsz. Akkor is, ha vesztes maradsz. Akkor is, ha nem szeretnek.
Olyan lángot gyújts a szívedben, amelyet nem képes elfújni az a szennyes szélvihar, amelyben élsz!
Müller Péter
Lélektükör kezdő idézet
Tükröm...
Tükröm, tükröm, mondd meg nékem,
Létezésed mikor kértem?
Vagy tán mégis. Én akartam!
Ostobán magamba martam,
És beléd is, Tükörképem!
Hazudtam - hazudtál nékem...
Lehet, egyszer összetörlek,
Halálosan meggyötörlek,
Üvegedet széjjelzúzva!
Szilánkod bevág a húsba;
Nem leszek több: saját véred,
Önnön, törött tükörképed
Vétkek:
„A halál vagyok, a fekete angyal,
A pszichopata gyilkos borult aggyal,
A gyűlölet vagyok, egy pohár méreg,
A testeket zabáló nyálkás féreg.
A végzet vagyok, a világ vége,
A rémálom, ami nem ér véget.”
Hajnalod az alkony:
“Sűrű árnyak körbevesznek,
Az emberek nem ismernek.
Nem tartozol már közéjük,
Néked éltet ad a vérük!”
Hajnalod az alkony 2.
„Hosszú álom után ébredsz
A nap lenyugszik, téged ébreszt
Kihalt utcák téged várnak
Futnak tőled el az árnyak!”
Kristályba zárt érzelmek:
„A szép üveggömb összetört,
nem véd többé gyermekálom,
És száz cserép közt sebzett szívvel állsz,
tétován.
Ha rád zuhan egy zord világ,
hogy bírnád el gyönge vállal?
Átkozódhatsz,
senki nem felel, de érzed: menni kell.(…)
Hogy száll az ember,
ha földre rántja önmagát?
És hogy lesz szabad,
ha a saját árnyát sosem lépi át?”
Mozart musical: Árnyékdal
Lovászlány
Az élet néha olyan, mint egy szilaj ló. Bele kell kapaszkodni a sörényébe, meg kell lovagolni, még ha meg is próbál levetni a hátáról.
Karen Hawkins
Megjegyzések
Megjegyzés küldése