Versek :)

Mi a szerelem?

Mi is az a szerelem?

Kérdezik olyan sokan.
Egyesek azt mondják keserv
Mások fürödnek benne boldogan.

Nehéz megmondani pontosan.

Talán egy érzés, egy vágy?
Hűséggel együtt élő boldogság?
Vagy magamat általtom tán?

 Tényleg kétféle van?

A boldog mellyel a mennyekben jársz
és a fájdalmas melyben a harag arat.
Rám vajon melyik vár?

1.

Egy kézfogással kezdődött az egész

és egy csókkal folytatódott.
Azóta eltelt jó pár év
minket semmi el nem szakított.

 Két szerelmes szív

mely együtt dobog
Az életbe ezernyi ízt
a boldogság lopott.

 Hallom édes hangodat

Ajkad hevesen csókolja a szám
Orromba lopódzott édes illatod
S szemed börtönbe zár.

 De nem is börtön ez.

Vagy ha mégis nekem boldogság
mikor szerelmesen csillog az a szem.
De hát a szerelem bolondság.

 Csücsülök én boldogan
abban a tükörben
ha életemet vele folytatom
bánatban és örömben.

2.

 

Boldogan kezdődött a kapcsolat.
De szerelmetek megkopott,
viták ráncai csúfítják arcodat,
úgy érzed valamit ellopott.

Igen, ellopta a szíved.

De ő mégsem szeretett,
úgy mint hitted.
Életed megrekedt.

 Fájna ha elhagynád,

hiszen szereted még.
Mégis túllépnél szíved fájdalmán
de feledni oly nehéz.

 Kihűlt a szíved iránta

veszekedések szavai mardosnak
elátkozod Ámor nyilának irányát.
Miért szaggatta szíved darabokra?

 Aztán jön valaki, egy másik.

Szépeket suttog, lágyul a szíved.
Lelked szerelemre vágyik.
Újra nyitott vagy az ezernyi ízre.

Elhagyod a kedvest

bár boldog emlékképek ostromolnak

még fájnak a szavak és a tettek.

 Hiszed az újnál semmi el nem romolhat.

 

Írás

Az írás tudomány
vagy isteni adomány?
Madarakként szállnak el a szavak
De az írás örökre megmarad.

Írhatok verset vagy novellát,
arról ki meglelte otthonát.
Írhatok kisregényt,
...

Hol gyorsan kell kialakítani minden erényt

De írhatok kusza szálú regényt,
hol minden egyes szó az enyém.
Hol minden fejezet egy állomás,
előtted lebeg e furcsa látomás.

Helyszínek, szereplők, álmok.
A jó, a gyenge és a bátor.
De van itt gonosz, aki mindent elront.
S van jó, az akadályokat lebontó.

Van itt misztikus lények sora,
néha szembeszáll velük egy ostoba.
Vámpírok, farkasok, túlvilági lények,
sárkányok, boszorkányok harcolnak érted.

De írhatsz átlagos életről,
távol a furcsa lényektől.
Ember szereplőid, emberi gondokkal küzdenek.
Talán téged is ezek a gondok üldöznek?

Szemed előtt futnak a képek,
remélem egyszer utoléred.
Kezed írásra kész, fejed zúg,
ha támad az ihlet nem szabadulsz.

A történetedben te vagy az Isten,
hiszen te szabod meg mi milyen.
Az élet fonalaival játszol mint a Párkák,
nem riaszt meg gyilkosság és ármány.

Szerelmek alakulnak vagy törnek ketté.
A főhősöd néha azt kiálja elég.
Maga ura akar lenni,
tetteiről szabadon dönteni.

Szereplőinkkel eggyé válunk,
vagy már kezdettől magunk vagyunk.
Helyszínek mutatják útjaink.
Hevesen játszunk szívünk húrjain.

Annyi mindent hordoz az írás,
hiszen kitárul számunkra a világ.
És ha valakik őrültnek is tart ezért,
én szeretem mert az enyém.

Írhatsz bármint,
a lényeg nem változik.
Írj, hogy önmagad légy.
Írj, s magával visz a fény.

Egy jobb világba, egy másba,
hol minden álmod halóra válva,
boldogan dobog kicsi szíved.
Szürke hétköznapok el innen.